————-1. fejezet————-
Először a köd tűnt fel. Minden este, ugyanabban az órában, valahonnan a tenger felől kúszott be a városba, sűrűn, hangtalanul, mintha valamit próbálna elrejteni, nem csupán az utcákat, de az emlékeket is. A régi mondások szerint védelem volt—egy természetes pajzs a szigetre leselkedő veszélyek ellen. De mostanában úgy éreztem, nem véd, inkább börtönbe zár.
Néha, amikor az őszi fények utolsó szikrái eltűnnek a háztetők mögött, és a játszadozó gyerekek sietve húzzák be maguk után az ajtót, én csak állok az ablaknál, és figyelem, ahogy a világ színeit elnyeli a fehérség. Nem tudom pontosan, mikor kezdődött a bizsergés a bőröm alatt, amikor a teáscsésze melege már nem adott biztonságot, és a sakkbábuk is idegennek tűntek a kezem alatt.
Azt mondják, a világ egyszerű, ha elfogadod a szabályait. De mi van, ha minden, amit valódinak hittél, csak a virág pora, amely lassan mindent feledtet veled?......